Sajnos közvetlen olcsó járatok nincsenek, de fapados átszállással könnyen és olcsón elérhető a 4 nagy sziget bármelyike. Aki ügyes, kihozza retúrban 30 ezer forint alatt úgy, hogy közben megnézi például Barcelonát, vagy Madridot is.
Az alap: nincs feladott poggyász. Ez annyira megdobná a költségeket, hogy ki se merjük számolni, mibe fájna a jegy. Melegebb éghajlatra repülünk, mindent, ami az itthoni zimához kell, magunkon tartunk. Fürdőruci, shortok, pár blúz/póló és szoknya/gatya, meg néhány váltás fehérnemű a patent kis gurulós felét se foglalja el, ha ügyesen pakolunk, erre nem is érdemes több szót vesztegetni. A lényeg az, hogy milyen átszállóhelyet választunk és mennyi időt hagyunk a két gép között.
Abból kell kiindulni, hogy külön utakról van szó, ha késik az első gépünk és nem érjük el a másodikat, akkor bukta van. Ha épp lekéssük, még a mentőjegyek segítségével felkúszhatunk a következő gépre, de ha sok órával csúszunk, vehetünk új jegyet, ami rendkívül drága. Nem szabad ilyen helyzetbe kerülni és kész. Mielőtt elkezdünk repjegyet kutatni, érdemes eldönteni, hogy az indulás napján oda szeretnénk érni, vagy olyan átszállóhelyet keresünk, ahol szívesen megállunk egy-két napra.
A variációk száma sok ezer, az egyes városok és szigetek között a keresést segítik a Skyscannerhez hasonló szájtok, de van olyan is, mely átszállásos verziók között is kutat. Mi elmaradott módon szeretünk simán a légitársaságok oldalain kutakodni és úgy összerakni az útitervet. Ugyanis nagyjából a két ultra, a Wizz és a Ryanair, valamint az easyJet és a Vuleling járatai jöhetnek szóba, esetleg még a Norwegian londoni árai maradnak a tűréshatárunkon belül.
Mivel a repülőjegyek ára nagyjából arányos az útvonal hosszával, eleve érdemes olyan átszállóhelyet keresni, mely útba esik. Lehet persze Stockholmon át is menni, de nagyon ritkán éri meg. A legegyszerűbb, ha Barcelona és Madrid a két alapvető átszállóhely-célpontunk, mivel ezekről indul belföldi járatként a legtöbb gép a szigetekre, onnan a legolcsóbbak a kanáris jegyek, ráadásul mindkét városban érdemes megállni, eltölteni legalább egy-két napot. De ha nem akarunk napon belül a célpontra akarunk érni, oda akkor is célszerű a katalán főváros felé menni, mert a Wizz-gépek hajnalban indulnak Budapestről, vissza pedig Madridon át, ahonnan este jönnek Pest felé a lilák járatai.
Van még néhány reptér, melyekről több szigetre is repül a Ryanair, gyakran 30-40 euró közötti áron, s melyek Budapestről akár 4-6 ezer forintért elérhetőek napi, vagy még nagyobb sűrűséggel Wizzel, vagy Ryanairrel. Ilyenek: Brüsszel-Charleroi, Bergamo, Eindhoven, Ezek a legjobb átszállóhelyek, de mivel az átszállásra érdemes legalább 3-4 órát ráhagyni, nem mindegy, tudunk-e valamit kezdeni magunkkal az adott helyen. Charleroi egy hányadék koszfészek, ülhetünk a reptéren, Bergamo azonban ha sok óránk van, megér egy sétát a bájos óvárosban, ha meg kevesebb az idő, érdemes átruccanni a szemközti bevásárlóközpontba. Eindhovenben is el lehet császkálni pár órát kellemesen.
Aki bírja a kockázatot és bízik a Wizzben, hogy nem fog késni, azt a kényelmes megoldást is bevállalhatja, hogy a délutáni madridi géppel indul, majd az esti kanári járatok valamelyikével megy tovább. Másfél óránál kevesebbet hagyni az átszállásra bátorság, de az esetek többségében bejöhet, főleg hogy Madridban megspórolható az újabb biztonsági ellenőrzés. Az érkező gépekről általában oda szállnak ki a pesti utasok az utashidakon keresztül, ahonnan a beszállás kezdődik a többi járatra, nincs külön érkezési és indulási oldal. Lehet, hogy ez nem szabályos, de többször is megjátszottuk és működik.
Még szóba jöhet átszállóhelyként Malpensa és Róma is, ahova Pestről a Wizz repül, s ahonnan az easyJet visz több szigetre is. Tisztán easyJetes megoldással Berlin és Basel figyelhet be. A jegy náluk drágább, de nincs kézipogyó-kompatibilitási probléma, náluk vihető fel a legnagyobb méretű csomag a fedélzetre. Ha Wizzel kombinálunk, az extrém pakolóművészeket leszámítva számolni kell azzal is, hogy a nagy kézipoggyász náluk külön fizetős, csak a kicsi ingyenes.
S ha már biztos a Kanári, akkor melyik legyen? Talán Fuerteventura a legsivárabb, Gran Canirián sok a strand és a turista, de kevés a természeti szépség, Lanzarote a vulkánimádók kedvence, Tenerifén pedig minden megvan, ami kell: gyönyörű táj és kellemes tengerpart - keménytökűeknek pedig a Teide megmászása kötelező program. De majd később külön-külön is a szigetekről.
A cikk forrása: www.fapadosinfo.blog.hu
