Az egészen különleges, fotórealisztikus grafikákat Belák Attila, Prágában élő magyar grafikus készítette.
Hosszú évek kemény munkájával tökéletesítette technikáját, hogy rajzai maximális részletességgel, valósághűen adják vissza azoknak a repülőgéptípusoknak és festésmintáknak a látványát, amelyekre ma már csak fotókon és az ő rajzain keresztül emlékezhetünk.
Belák Attilával beszélgettünk:
Mióta foglalkozol repülőgép-grafikák fotó-realisztikus és a végletekig pontos rajzolásával?
Ha szüleim is olvasni fogják ezt az interjút, ennél a résznél biztosan nevetni fognak. Gyerekkoromban volt egy több éves időszak, amikor csak és kizárólag repülőgépeket rajzoltam. Nemcsak papírra, de a szobám falára, a füzeteimbe, tankönyveimbe a lehelettől bepárásodó ablakra. Tény viszont, hogy voltak a rajzok között mai szemmel mérve is egészen jól sikerült darabok.
Valójában a mostani printeknek egy jócskán leegyszerűsített, kézzel rajzolt változatai voltak azok. Akkoriban nem volt egyszerű beszerezni hiteles repülőgép fényképeket, amik mintául szolgálhattak volna a rajzolásnál. Számomra már az nagy sikernek számított, amikor hosszú keresgélés után rátaláltam egy színes képre, amin az észak-amerikai Eastern Airlines egy Boeing 727-ese volt. Leírhatatlan öröm volt számomra, hogy végre megtudtam, a gép alap színe alumínium és az ablakokon keresztül egészen a függőleges vezérsíkig futó sávot a kék szín két árnyalata képezi.
Hogy jutottál el a gyermekrajzoktól addig, hogy a rajzaid/grafikáid már-már majdnem megszólalnak?
Az előbb említett "alapok" szunnyadoztak bennem hosszú ideig, mígnem kb. 5 éve újra előtört a régi késztetés és a szűk család újra felsóhajthatott: “Attila már megint repülőgépeket rajzol”.
Mindenesetre az ötlet már régóta foglalkoztatott. Inspirációként az interneten megtalálható jónéhány remek grafikus hasonló munkái szolgáltak.
Feltűnt viszont, hogy szinte kivétel nélkül minden rajzon modern utasszállító gépek vannak. Airbus-ból, Boeing-ból van kínálat bőven, ám a múlt század második felében a kelet-európai légitársaságok flottáira olyannyira jellemző Tupoljevek, Iljusinok - egy-két kivételtől eltekintve - egyáltalán nincsenek a kínálatban.
Erre a szűk, de véleményem szerint érdekes résre tenyereltem rá. Nem tartott sokáig és rájöttem, mi az oka a szovjet típusok mellőzésének. Több, mint 3 évig tartott, míg az elsőként “célba vett” típusokhoz (IL-18/62, Tu-134/154) összegyűjtöttem a szükséges forrásanyagot. Kiderült, hogy ez lesz az egész rajzolási folyamatnak a legnehezebb része. Fájdalmasan kevés a hiteles és pontos anyag, kótázott gyári rajzokról kár is beszélni.
Kicsit az is meglepett, hogy ez a súlyos “méretinfóhiány“ érvényes úgy a régebbi típusokra mint egyes manapság is forgalomban lévő, modern gépre is (pl. ATR, Fokker). Átfúrtam magam az összes ismert repülős fórumon. Fénykép-archívokat böngésztem át, idővel már szinte “kívülről fújtam” az Airliners.net, Planespotters.net, Russianplanes.net, Planes.cz portfóliójának számomra fontos, ún. retro részét. Angol, cseh, magyar és orosz repülőrajongóktól kaptam segítséget, apró darabokból raktam össze a szükséges információkat.
Előfordult az is, hogy egy ígéretesnek látszó segítséget kellett visszautasítanom. Egy orosz fórumismeretség az Iljusin 62-es komplett gyári rajzdokumentációját ajánlotta megvételre...9000 Euróért!!! (Nem vettem meg) A célom az volt és továbbra is az, hogy a rajzaimon szereplő repülőgépek méreteiket tekintve valóban maximálisan pontosak legyenek. Magasra tettem a lécet - meg is remegett párszor - de egyelőre úgy érzem, tartani tudom.
Mióta rajongasz a repülésért, a repülőgépekért? Melyik a kedvenc repülőgép típusod?
Remekül passzolna rám a jól ismert “a gyerek repülős akar lenni“ sablon. Hosszú órák a Ferihegyi, Ruzyne-i kilátóteraszokon, miközben a család többi tagja megértést színlelve ásítozik.
A szinte kötelezőnek mondható modellezésen és a már említett rajzoláson kívül faltam a repüléssel kapcsolatos könyveket, folyóiratokat.
Párkány fölött húzódik az egyik fontos légiútvonal. Ezt kihasználva órákig képes voltam aktuális MALÉV menetrendet szorongatva távcsővel figyelni a már alacsonyan szálló gépeket, és megelégedéssel nyugtázni, hogy a Malév MA641 AMS-PRG-BUD járata ezúttal pontosan fog Ferihegyre érkezni. Ez a csodálat tart a mai napig. A különbség talán csak annyi, hogy a gyerekszívet oly gyakran elszorító “fogok-e én is repülni?“ vágyat mára egy kellemesebb, nyugodtabb rajongás váltotta fel.
Kedvenc repülőgéptípusom nincs, de az tény, hogy közelebb állnak hozzám a klasszikusnak mondható repcsik, melyeknél a műhorizont még úgy néz ki, mint egy műhorizont.
A repülőgépgrafikák készítése még hobbi, vagy inkább már munka számodra?
Egyértelműen hobbi. Mihelyst munkának tekinteném, abban a pillanatban abba kéne hagynom, mert nem tudnék belőle megélni. A már említett 5 év alatt több száz órát töltöttem számítógépnél ülve, hiányzó infók után kutatva, fényképek ezreit mustrálva, keresve eredeti rajzdokumentációkat, pontos konstrukciós leírásokat.
Csak miután elégedett voltam az anyag mennyiségével és minőségével, kezdtem hozzá magához a rajzoláshoz. A befektetett munkamennyiséghez képest a rajzaim eladásaiból származó bevétel ebben a pillanatban elenyésző.
Hogyan készül egy ilyen grafika?
Erre a kérdésre már részben válaszoltam, de megpróbálom összefoglalni a teljes folyamatot. Az első lépés a típus kiválasztása. Egyelőre önző módon a saját “slágerlistám“-ból szemezgetek, de nagy a valószínűsége annak, hogy egyszer engednem kell majd a nagyközönség nyomásának is. Második lépés a már említett anyaggyűjtés.
Rendkívül időigényes és sajnos végeredményét tekintve meglehetősen bizonytalan folyamat. Ám ha összeáll a szükséges információhalmaz, kezdődhet maga a rajzolás, amit én két részre osztottam. Az elsőben egy vektoros grafika, ha úgy tetszik műszaki rajz készül.
Adobe Illustrator programban, tehát az imént említett vektorokkal dolgozva, 1:10 méretarányban rajzolok. Először a géptörzs pontos körvonala készül el, majd sorban utána a vezérsíkok, CWB, szárny, ajtók, ablakok.
Második lépésben a külső borítás kapcsolódási vonalai kerülnek a helyükre melyeket a törzskeretek követnek. Ezzel párhuzamosan, de külön file-ban készül a hajtómű ill. a hajtóműkonzol (amennyiben az oldalról látható) rajza. A vektoros rajzolás utolsó részeként a szárnymechanizáció látható elemei, a különböző antennák, szignalizációs lámpák, pitot csövek és érzékelők, a statikus feszültséget levezető drótszálak és a szegecselés készül el.
Forrás: Airportál
