A Malév 1978 decemberében vett részleges búcsút az addigi egyik legemblematikusabb típusától, a négy-hajtóműves Iljusin Il-18-astól.
Noha a gépek még sokáig jó szolgálatot tettek a vállalatnál, utasokat többé nem szállítottak, a Malév teherszállítási üzletágának igáslovaiként bonyolítottak hasznos üzleteket, és vettek részt a magyar külkereskedelem forgalmában.
Innentől kezdve a Malév már kizárólag sugárhajtású repülőgépekkel szállította utasait. A rövidebb útvonalakon Tu-134-esek, míg a hosszabbakon, vagy nagyobb forgalmúakon Tu-154-esek repültek, később pedig nyugati gépek, Fokkerek és Boeingek vették át a stafétabotot.
A magyar légitársaság utasforgalmának hosszú ideig utolsó légcsavaros típusa, az Il-18-as, korának kecses óriásgépe a maga idejében jelentős változást, teljesítménybeli előrelépést hozott a honi légiközlekedésbe, de az évek múlásával a hangos és zajos repülőgépek szinonimájává is vált, és ez esetben még csak nem is a mai értelemben vett reptéri-környezeti normákat, hanem sokkal inkább az utaskomfortot tekintve. A Malév ezért sokáig nem is foglalkozott ilyen technológiával működő gépekkel, a rendszerváltást követően pedig a flottamodernizáció során szóba sem jöhetett, egyfajta presztízskérdés is volt ez.
Amikor a regionális útvonalakra Fokker 70-esekre esett a választás a Malév büszkén prezentálhatta utasai felé, hogy egy olyan korszerű és nívós légitársaság a magyar, amely a legrövidebb járatain is jetekkel repül, méghozzá Rolls-Royce hajtóművekkel hajtott jetekkel. A flottának összesen hat darab F70-ese volt, az első 1995. december 21-én érkezett. Korszerű avionikájával és kényelmes kabinjával mind a hajózók, mind az utasok körében megkedveltette magát.
A Malév vezetősége azonban úgy döntött, nincs szükség tovább az egyébként megbízhatóan, jól működő típusra és helyette inkább az "iparág kihívásainak megfelelően" turbolégcsavaros gépekkel alakítják ki a regionális flottát. Mindez 2008-ban történt, amikor az akkori vezérigazgató, Leonov Péter a Farnborough Air Show-n bejelentette, hogy a légitársaság kanadai gyártmányú Bombardier Q400-asokat vásárol, s vele párhuzamosan megkezdi az akkorra már csak öt Fokker 70-es, valamint a még Váradi József (mai Wizz Air vezérigazgató) által a Malév Express számára beszerzett négy CRJ-200-as kivonását, merthogy a 67 személyes holland gyártmány mellett (az utóbbi) 50 személyes kanadai is volt már a gépparkban, ami így tényleg vegyes képet mutatott, igaz a CRJ-k annak idején egész más koncepcióval érkeztek.
A CRJ-vonal viszont kihalt, nem lett sikeres, a gépek sorsa valóban megpecsételődött, de a Fokkernek lehetett volna folytatása. Műszaki-karbantartói hátterük biztosított volt, tovább is működhettek volna, de nem így lett. A Malév egészen új fába vágta a fejszéjét remélve, hogy az majd biztos sikert és megoldást hoz.
"A légiközlekedési iparágat globálisan sújtó magas kerozin árak mellett a Q400-asok fogyasztási tulajdonságai, környezetkímélő üzemelése elősegíti majd a Malév hatékony működését" - nyilatkozta a Farnborough légi szalonon Leonov Péter, Malév vezérigazgató, aki négy darab használt és négy darab vadonatúj Q400-asra szerződött, sőt a megállapodás 2013-as teljesítéssel további négy gépre opcionális megrendelést is adott. A vállalatnak tehát akár tizenkét Q400-asa is lehetett volna, de csak négy lett, az első négy, másodkézből származó gép vált valóra, pedig akkor még úgy volt, hogy a Malév 2010-ben dönt róla, az újak érkezése után továbbra is igényt tart-e az addig forgalomba állt, skandináv előélettel rendelkező négy Q400-asra, valamint érvényesíti-e opciós foglalását.
Mint oly sokszor, most is nagy tervek voltak. A cél az volt, hogy a Malév regionális útvonalain tovább erősítse pozícióit és eredményességét. Azonban a Q400-as bevezetése rögvest magyarázatra is szorult. Sok kritika, fanyalgás érte. Lassabb, zajosabb, nem megbízható - ami onnan fakadt, hogy az előző üzemeltetőnél, a SAS-nál komoly futómű-problémák fordultak elő. A lassúságra csak a kicsivel lassabb, a zajosságra a Bombardier ANVS-e, vagyis az aktív zaj és rezgéscsökkentő rendszere, míg a műszakiakra az ex-üzemeltető által precízen, a gyártói direktívák alapján jól elvégzett javítás volt a válasz.
Aztán ugyancsak téma volt, hogy a kivonás alatt lévő szélestörzsű Boeing 767-eseket miért éppen akkor kell távozásra ítélni, amikor a Malév egységes és minden addiginál nagyobb számú, épp a hosszú távú járatokra hatékony, ún. ráhordást biztosító regionális gépeket szerez be? Mindenesetre sokan a személyzet közül a 67-esről voltak kénytelenek átülni az egészen más kategóriát képviselő Q400-asra, és végleg búcsút venni a jóval magasabb presztízsű hosszú táv repüléstől. Volt aki ekkor, a csúcson abba hagyva távozott is a cégtől, de természetesen sokan, ha keserűen is, de vállalták az átképzést, hisz lételemük volt a repülés. Aztán szép lassan megszerették a gépet, és ahogy az lenni szokott szívükhöz is nőtt.
A legelső, HA-LQA 2008. november 27-én - a hivatalos közlemény szerint - éjjel fél 1-kor landolt Ferihegyen és azzal egy újabb korszakváltás érkezett a flottában. A Malév a világon 25. üzemeltető légitársaságként került kapcsolatba a Bombardier Q400-assal, amelynek az egy székre számított üzemeltetési költségei a legkedvezőbbek a regionális gépek piacán, 30%-kal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mint a Fokker 70-esek, vagy a CRJ-200-as repülőgépek - állították.
Nem minden utas szerette, sokan szűkösnek tartották a fedélzetét, de fokozatosan a Q400-asok vették át a régiós járatok teljesítésének szerepét. 2009 végéig távoztak a Fokkerek. A második turboprop Bombardier, HA-LQC 2009. május 8-án, a harmadik, HA-LQD június 5-én és végül a negyedik, HA-LQB június 18-án csatlakozott a flottához és maradtak is mindannyian a vállalat 2012. február 3-án bekövetkezett összeomlásáig.
Három gép teljesen szabályosan, Malév festésmintával kezdte meg magyarországi pályafutását, de a lajstromozási sorrendben negyedik, HA-LQD, vagy ahogy repteres berkekben hívták "Dönci" kirítt a sorból, mivel csak a legszükségesebb formában viselte maléves színeit, tulajdonképp előző üzemeltetője, a SAS - Scandinavian Airlines alapjait hordozta, aminek az volt az oka, hogy a Malév pályázatot írt ki a repülőgép egyedi arculatának megtervezésére. A nyertes egy kalocsai mintás pályamű lett, de végül mégsem ez, hanem a várva-várt retro festés került a gépre, amelyet ünnepélyes keretek között 2011. február 4-én mutattak be Ferihegyen.
A Malév 65. születésnapjára választotta az 1960-as éveket idéző festésmintáját, amely eredetileg 1960-1974 között volt a légitársaság ugyancsak légcsavaros Iljusin Il-18-as repülőgépeinek hivatalos festése - ezzel mintegy szimbolikus ívet is adva az Il-18-as korszak visszaköszönésének. Így lett aztán az egyik, ha nem a legszebb retro festésű gép a világon a HA-LQD, amely mindenhol, ahol járt látványos, ugyanakkor felettébb elegáns formaruhában hirdette a magyar légitársaság patinás múltját.
A Bombardier Q400-asok rövid életűek voltak a Malévnél, de a vállalat immáron lassan két éve lezárult történetének két meghatározó pontjának is szereplői voltak. A magyar polgári légiközlekedés fekete napján, tavaly február 3-án LQD volt az, amely a Shannonba a Boeing 737-es gépekkel utoljára kirepült Malév pilótákat hazahozta, és a működő Malév-flotta Ferihegyről utolsóként távozó gépe is egy Q400-as, LQC volt 2012. február 23-án.
Forrás: Airportál
